Nem vagyok író, de írogatok. Nem vagyok költő, de írok verseket. Nem vagyok filozófus, de el tudok spekulálgatni a világ dolgain. Nem vagyok más, mint egy lakótelepi senki, aki itt él a XXI. században. Magyarországon. Soraim pedig nem mások mint egy kortárs krónikás utolsó szavai. Még élek... és amíg ez az állapot stabilan jelen van a mindennapjaimban addig fogok szeretni, gyűlölni, tetszést és nem tetszést nyílvánítani. Addig fogok boldogan iszogatni a barátaimmal, és összezuhanva kuporogni kicsi lakásom legsötétebb zugában. A történet kezdetét vette... és mint minden történet véget is fog érni. Ma, vagy holnap. Vagy jövőre... Vagy örökké fog élni...